Konténeres buli előtti állapotok (több mint 2 évig ezt bámultuk):
Itt látszik a legjobban, hogy jobboldalt keletkezett egy bazinagy luk, a nagy lendület hevében még az is a konténerbe került aminek nem kellett volna, ugyanis ott volt régen az emésztő és az sittel lett "feltöltve". A bokorfát - ami egyébként magyar kőris - felgallyaztuk, hogy lehessen közlekedni. A törzseken látszik, hogy meddig ért a sitt + ahol Y-ban elágazik jobb oldalt ott még egy vaslap is bele volt szegénybe nőve, de flexszel levágtuk. Nem tudtam, hogy mi a helyes szóhasználat, keresgélni kezdtem, de okosabb nem lettem, viszont kiderült, hogy nem csak a mi szomszédaink készülnek a Barkács VB-re.
Konténeres buli után:
Napjainkban:
Három kaloda gyújtósunk lett, abból kettő ide került a még felhasználható faanyaggal és vasoszlopokkal egyetemben. Hátul látszik a két kaloda közül az egyik, mellette felbakolva a fa és vasáru. Elvileg Apa a vas helyére szeretne egy tárolót a kerti szerszámoknak, hogy ne az ólba kelljen minden nap bekúszni, no meg közelebb is lenne a konyhakerthez úgy 5 méterrel.
Már kétszer füvesítettünk, mert első alkalom után jött egy nagy eső és a fűmagok felét lemosta, pedig itt is azzal a technikával csináltuk mint elöl, csak ez a föld agyagosabb mint a miénk és idő előtt összeállt. Arról nem is beszélve, hogy az egyébként is lejtős telekre olyan szintkülönbséget kreáltunk közös erővel az északi (ez) és a déli telekhatár között.... Konkrétan ha elindulunk az orgonabokroktól felfelé akkor nagyjából az ólaknál meg kell állni szusszanni és felcsatolni az oxigénmaszkot a további útszakasz megtételéhez.
Vakondunk is háperszehogy ilyenkor van az első kertben - a konyhakert kerítéséig lévő terület - amikor füvesítünk. Ezen a placcon elkaptam egyet, pont láttam, hogy felszíni ásatást végez (amikor csíkot húz éppen hogy a föld alatt). Persze semmilyen szerszám nem volt a kezem ügyében, rohangásztam az udvaron le s föl, végül a nagykapa akadt kezem ügyébe, egy hirtelen laza mozdulattal kifordítottam a kis feketét a földből aki picit bepisikakikált, gyorsan halottnak tettette magát - remélem, nem kapott infarktust- majd Apa levitte az erdőbe. Sok földdel vettem ki, kárt nem okoztam benne, csak szegénykém nagyon megijedt, remélem azóta jól van.
A fű másodjára is csak szenvedett, mert utána jött a nagy meleg. Amíg nem csírázott ki a fűmag addig locsoltam napközben többször is azt a részt amit nagyon sütött a nap, de pont annyit ért mint vászon tarisznyán a lakat. A földdel együtt érkezett jó sok gazmag is, lesz mit szedegetni a kis fűszálacskák közül unalmas óráimban.
PS: hátul a képen van az a pucolatlan nagy ház. Na nekik gyulladt ki a szénásuk.
Három kaloda gyújtósunk lett, abból kettő ide került a még felhasználható faanyaggal és vasoszlopokkal egyetemben. Hátul látszik a két kaloda közül az egyik, mellette felbakolva a fa és vasáru. Elvileg Apa a vas helyére szeretne egy tárolót a kerti szerszámoknak, hogy ne az ólba kelljen minden nap bekúszni, no meg közelebb is lenne a konyhakerthez úgy 5 méterrel.
Már kétszer füvesítettünk, mert első alkalom után jött egy nagy eső és a fűmagok felét lemosta, pedig itt is azzal a technikával csináltuk mint elöl, csak ez a föld agyagosabb mint a miénk és idő előtt összeállt. Arról nem is beszélve, hogy az egyébként is lejtős telekre olyan szintkülönbséget kreáltunk közös erővel az északi (ez) és a déli telekhatár között.... Konkrétan ha elindulunk az orgonabokroktól felfelé akkor nagyjából az ólaknál meg kell állni szusszanni és felcsatolni az oxigénmaszkot a további útszakasz megtételéhez.
Vakondunk is háperszehogy ilyenkor van az első kertben - a konyhakert kerítéséig lévő terület - amikor füvesítünk. Ezen a placcon elkaptam egyet, pont láttam, hogy felszíni ásatást végez (amikor csíkot húz éppen hogy a föld alatt). Persze semmilyen szerszám nem volt a kezem ügyében, rohangásztam az udvaron le s föl, végül a nagykapa akadt kezem ügyébe, egy hirtelen laza mozdulattal kifordítottam a kis feketét a földből aki picit bepisikakikált, gyorsan halottnak tettette magát - remélem, nem kapott infarktust- majd Apa levitte az erdőbe. Sok földdel vettem ki, kárt nem okoztam benne, csak szegénykém nagyon megijedt, remélem azóta jól van.
A fű másodjára is csak szenvedett, mert utána jött a nagy meleg. Amíg nem csírázott ki a fűmag addig locsoltam napközben többször is azt a részt amit nagyon sütött a nap, de pont annyit ért mint vászon tarisznyán a lakat. A földdel együtt érkezett jó sok gazmag is, lesz mit szedegetni a kis fűszálacskák közül unalmas óráimban.
PS: hátul a képen van az a pucolatlan nagy ház. Na nekik gyulladt ki a szénásuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése