Úgy döntöttünk, KÖLTÖZÜNK!

Párom (akit mostantól Apának fogok szólítani, mert december óta büszkélkedhet -velem együtt- egy gyönyörűséges Tündérbogyóval) állást kapott messziföldön amihez persze nagyon közel van a mamától örökölt (nemmézeskalács)ház nem mellesleg számunkra elég vonzó helyen, erdő mellett zsákutcában.
Idáig a szép rész, mert velünk szemben van egy pici állandóan nyitva levő boltocska. Ünnepnap  sem számít, mert a tulajdonos az udvarban lakik (a boltéban nem a mienkben). Jó, néha zárva van, de akkor meg malacvisításra ébredünk hajnal 5-kor, mert ditnót vagnak, úgyhogy inkább a cangáscsíkosszatyros alkeszokat választanám.

Nyomós érv volt a költözés mellett az is, hogy akkor éppen a nagyapám 170 nm-es házában laktunk, amit esélyünk sem lett volna kifűteni. Én akkor még a szüleimnél dolgoztam családi vállalkozásban, tehát feladat volt, hogy találjunk nekem is állást amit nagyon rövid időn belül sikerült is, természetesen abból a kategóriábol jutott amit az életben nem szerettem volna, de hát a muszáj nagy úr, így pénztáros lettem egy nagy cégnél. Még leírni is szörnyű. Nem szeretném megbántani azt a sok pénztáros nénit és bácsit, de én nem erre teremtettem az tuti. Szívvel lélekkel csináltam ezt is, de valahogy -nem is értem miért nem??- nem tudtam benne kiteljesedni. Apa uncsitesója volt a boltvezető akivel úgy csináltunk mint akik nem ismerik egymást, nehogy gond legyen emiatt. Odaköltözésünk untán 2 hétig újotthon voltam, mert a tüdőszűrőn kiderült, hogy tüdőgyuszim van. Rendezkedtem, pakolásztam,rákészültem az új melóra. Első napom borzasztó volt, hót hülyének néztek, mert új voltam, pedig köztük aztán akad olyan bőven akinek annyi esze volt, mint egy vödör csigának. No mindegy, túléltem valahogy. Hazafelé persze 2x is rossz vonatra szálltam, úgyhogy 3 helyett 6-ra értem haza, no akkor nekem is annyi eszem volt mint egy vödör csigának amikor kiválasztottam, melyik az én vonatom. ( Idegen helyen iszonyatosan rosszul tömegközlekedek, az autó van nekem kitalálva). Következő nap már könnyebb volt. Boltvezetőuncsitesó modta, hogy hazavisz, modtam rossz ötlet, lebukunk, modta nem fogunk, mert csak az állomásra visz, felrak a vonatra, hogy emberi időben hazaérjek, modtam jó. Mondta hívjam fel Apát.. na ekkor már gyanus volt, hogy valami történt, de (rém)álmaimban sem godoltam volna arra ami újotthon várt....